Vajon van még nyelv, mely erre képes?

Bencze Imre: Édes-ékes Apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.

Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

Egyes számban kő a kő, többes számban kövek

Nőnek nők a többese, helytelen a növek

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,

Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.

Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?

Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,

Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,

Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.

Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.

Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.

Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,

Erre sokan felfüleltek,

Kik a népet felültették,

Mindnyájukat leültették.

Foglár fogán foglyuk van.

Nosza tömni fogjuk.

Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.

Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?

Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,

Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.

Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,

Országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,

Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,

Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:

Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,

Minden előítélettől mentek,

Estefelé arra mentek,

Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.

Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,

Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,

Szőke Tisza partján mentem,

Díszmagyarom vízbe esett,

Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.

Fent is lent, meg lent is lent.

Kikent-kifent késköszörűs

lent is fent meg fent is fent.

Ha a kocka újfent fordul:

fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,

Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.

Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.

Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,

Nevét írják vörös tussal,

Lezuhanyzott meleg tussal,

Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,

Árat venne szabott áron.

Átvág Áron hat határon,

Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ….

Ne is folytasd barátom!

Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,

Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.

A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,

Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.

Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?

Hasonlóképp helyes lesz a kanon meg a kanonok?

Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.

“Kedves egesz seggedre!” köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: “tevéd, tévéd, téved,

Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: “Kimosta anyukám a kádat!”

Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: “Enyém, enyéd, enyé”,

Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,

Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon