A szirti borz az elefánt legközelebbi rokona, az afrikaiak az elefántok kisöccsének nevezik.
Az előpatások az emlősök közé tartozó Afrotheria öregrend egy csoportja. A csoport ma is élő képviselői az ormányosok, a tengeri tehenek, és a szirtiborz-alakúak rendjei. Elnevezésük onnan ered, hogy a régebbi rendszertanok a patások evolúciójának korán levált ágának tartották.
A szirti borz élőhelye Afrika szinte teljes területe és a Közel-Kelet. Minél szakadékosabbak a sziklafalak, állatunk annál gyakoribb. Hosszuk 31 cm és 55 cm közé tehető, súlyuk általában 4kg. Bundájuk színe szürke vagy világos barna ami élőhelyüktől függ. A szirti borzok többnyire levéllel, fűvel, kéreggel táplálkoznak, de némelyik a rovarokat sem veti meg. Sík talajon járásuk meglehetős nehézkes. Talpuk párnája puha, érdes és különleges izomzattal van ellátva, ami tapadókorongként működteti a talpat így a lejtős felületen is biztonságban tud mozogni. Csaknem merőleges falakon ugyanoly biztosan szaladnak fölfelé, vagy fejjel lefelé, mintha sík talajon járnának, tetszés szerint bárhol megállnak. Ügyes és gyakorlott ugrók, akár 3–5 méteres távolságot könnyűszerrel átugornak. A talpán kívül a szirti borz szeme is megérdemel némi figyelmet a szivárványhártya a pupilla fölé ível úgy, hogy védi a felülről érkező közvetlen fénytől, így a napba nézve is látja a rá veszélyt jelentő ragadozó madarakat. A kedélyes, lusta szirti borz szívesen sütteti magát a meleg nappal, miközben a legmagasabb ponton őrt álló borz ha megpillantja az ellenséget, felágaskodik és merőn figyel az idegen lényre, az egész társaság felfigyel és tekintetével követi az őrt, az őr hirtelen ugató füttyjelet ad s a következő pillanatban az egész társaság eltűnt a szikla rései közt.
