A kúszókenguruk kétféle reakciót válthatnak ki az emberből. Vagy felsóhajtunk, hogy „juj, milyen aranyosak", vagy csak legyintünk: „ezek nem is igazi kenguruk". Pedig azok – még erszényük is van! Ausztrália némelyik táján a kenguruk fán lakó életmódra tértek át, ugrálás helyett mászáshoz és járáshoz alkalmazkodott a lábuk. A kúszókenguruk tíz faja Új-Guineában is meghonosodott.
Sajnos, ügyes lábuk sem menti meg őket a veszélytől. Pápua Új-Guineában a fakitermelés és a bányaipar tönkreteszi esőerdei előhelyeiket, a bennszülöttek pedig vadásszák őket húsukért – meg a farkukért, amelyet ünnepeiken fejdíszként viselnek.
A Kúszókenguru-védelmi Program keretében a Huon-félszigeten hatvanezer hektárnyi védett területet jelöltek ki a Matschie-kúszókenguruknak. Az alig 8-10 kilogramm tömegű állatok fő táplálékául szolgáló levelek sok csersavat tartalmaznak. A sav segíti az állatot az álcázásban, mert jóval vörösebbé teszi a bundáját. A kengurubébik másfél éves korukig anyjukkal maradnak. A kutatók rádió-adóvevővel felszerelt nyakörvek segítségével gyűjtenek adatokat e félénk erdei élőlényekről.
