Elsüllyeszthetetlennek titulálták. 1912. április 14.-ének fagyos éjszakáján jéghegynek ütközött, majd 2 óra 40 perc múlva, április 15.-én kora hajnalban elsüllyedt. Ez tette híressé a Titanicot. A Titanic 100 éve nyugszik az Atlanti-óceán mélyén.
A hajó, építésének idején a valaha létezett legnagyobb hajó volt. 269 méter hosszú, 53 méter magas volt. Méreteihez pedig gigászi, 46 ezer tonna súly társult.
9 fedélzetén 370 első osztályú, 168 másodosztályú és 297 harmadosztályú kabin volt, amely 3547 fő befogadására volt képes.
A Titanic nemcsak a legnagyobb utasszállító hajó volt a maga korában. A Titanic volt talán a legfényűzőbb hajó és egy igazi műszaki remekmű.
29 kazánját 159 tüzelőnyíláson át táplálták szénnel. Gőzgépei megfeleltek egy-egy 3 emeletes háznak. Ezekhez 50 ezer lóerő társult. A hajó sebessége 34, 68 km/óra volt, ami 23 csomó. Újszerű, kettős fenék kiképzésének és 16 vízzáró rekeszének köszönhetően elsüllyeszthetetlennek hitték. A rekeszek közötti ajtók automatikusan záródtak, ha a víz valamelyik rekeszben egy bizonyos szint fölé emelkedett. Ha bármelyik két, vagy akár az első négy rekesz víz alá került volna, a hajó akkor sem került volna a mélybe.
A Titanicot egy óceánjáró trió második tagjaként heti 3 járat kiszolgálására és a transzatlanti forgalom dominálására tervezték a White Star Line hajótársaság számára. A hajótest acéllapjait 3 millió szegeccsel illesztették egymáshoz. Eredetileg 64 mentőcsónakkal tervezték felszerelni. Végül, mondván, hogy elsüllyeszthetetlen hajóról van szó, és mert a csónakok nagy helyet foglaltak volna el az utasoktól, csak 20-at helyeztek el.
Ma, 100 évvel a katasztrófa után mindebből csak egy roncs maradt az Atlanti-óceán mélyén.
Április 14.-én, 23 óra 40 perckor az őrszem, Frederick Fleet úszó jéghegyet vett észre. A látási viszonyok miatt már túl későn. Az őrszem meghúzta a vészharangot az első tiszt pedig utasítást adott a hajó balra fordítására és a hajócsavar hátramenetbe kapcsolására. A hatalmas hajónak azonban rengeteg időre volt szüksége, hogy megkezdje a fordulást, és nem is sikerült időben elkanyarodnia eléggé. A jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Korábban úgy vélték, hogy ez egyetlen, 90 méter hosszú nyílást eredményezett a hajótest oldalán. Az újabb vizsgálatok szerint azonban 6 kisebb nyílás okozta a hajó elsüllyedését, amelyeknek együttes felülete az 1,2 négyzetmétert is alig érte el. A tisztek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni, így leadták a vészjelzést, és megkezdték a hajó kiürítését. A mentőcsónakokban az utasok felének lett volna hely, azonban az ütközésig még nem volt mentőgyakorlat, így az utasok és a személyzet nemcsak azt nem tudta, hogy mi a teendő, hanem azt sem, hogy a csónakok teljes terheléssel is leereszthetők-e. Ez tovább csökkentette a lehetséges túlélők számát. A kor szabályainak megfelelően az 1178 ember számára elegendő mentőcsónak kivételesen jó aránynak számított. A csónakokat azonban félig üresen eresztették a vízre.
0 óra 45 perckor került a vízre az első csónak, 28 emberrel. Az emberek egy része még mindig a hajón akart maradni, ezért az utasokat sokszor erőszakkal kellett a csónakokba lökdösni. Ekkor lőtték fel az első jelzőrakétákat is. Ezt már a közelben lévő Californian gőzösnek is észlelnie kellett volna, de a rádiós aludt, az őrszemek pedig nem tudták mire vélni a dolgot.
z utolsó vészjelző rakéta 1 óra 40 perckor röpült fel, az utolsó csónakot pedig 2 óra 5 perckor bocsátották vízre.
A Titanic, a műszaki csoda, az úszó luxus hajnali 1912. április 15.-én 2 óra 20 perckor kettétörve elsüllyedt. 1517 ember életét követelte a katasztrófa. A mentőcsónakokban lévő embereket a Carpathia nevű hajó vette fel, több mint egy óra elteltével.
A szárazföldön a reggeli órákban már rebesgették, hogy baj történt, a hajótársaság viszont tagadta, hogy a hajó elsüllyedt volna. Órák elteltével a hajótársaság elnöke beismerte a tényt, miszerint a hajó elsüllyedt és rengeteg áldozatot követelt.
A katasztrófát követően előírták, hogy minden hajó köteles az utasoknak maradéktalanul elegendő mentőcsónakot biztosítani. A katasztrófa nyomán írták elő azt is, hogy a rádió melett 24 órás szolgálatnak kell lennie, és hogy nyílt vízen tilos tűzijátékot fellőni, mert az összetéveszthető a jelzőrakétával.
A száz éve elsüllyedt hajó a Új-Funland partjaitól 640 kilométerre 3821 méter mélyen nyugszik az Atlanti-óceán fenekén. A roncsok 1,5 kilométeres körben szóródtak szét. Vannak, akik a helyet védett emlékhellyé akarják nyilvánítani és vannak, akik úgy gondolják, hogy a lehető legtöbb dolgot a felszínre kellene hozni, konzerválva azt az utókor számára.
