Ha valaha lesz alkalmad a San Francisco-i öböl felett repülni, semmiképp ne felejts el kinézni az ablakon, mert egy nagyon érdekes látványról maradnál le! Az ember és a természet itt egy káprázatosan színes tájat hoztak együtt össze. Az öbölben ugyanis hatalmas sólepárló tavak vannak, amik a szivárvány szinte minden árnyalatában megjelennek. Ezek sekély mesterséges tavak, amelyekben a természetes párolgást kihasználva a tengervízből állítanak elő sót. Egy-egy tóban mintegy öt évig van a víz, majd a következő fázisában egy másik tóba szivattyúzzák át, míg végül csak az 5-8 centiméternyi tömény sóréteg marad. A dolog érdekességét az adja, hogy az egyes szinteken különböző mikroorganizmusok élnek, amik ebben az extrém sós közegben érzik otthon magukat. Így a tavak színe a kéktől a zöldön át egészen a bíborvörösig pompázik, attól függően hogy mekkora sókoncentráció van az adott medencében, és így melyik mikroorganizmus él meg benne.
A legalacsonyabb szinten az algák festik zöldre a vizet, majd mikor már más organizmusok is versenybe szállnak, a tó színe sárgás lesz. Körülbelül félútról nézve a tórendszert, a fokozott sótartalom apró sós vízi garnélarákok hatalmas tömegének ad otthont, amelyek elsötétítik a vizet. Ahol pedig a legsósabb a víz, ott az úgynevezett halobaktérium bíborvörös pigmentjei dominálnak. A rendszer bár mesterséges, rendkívül gazdag ökoszisztémát hozott létre, hiszen a vízben élő apró lényeken kívül még több mint 1 millió parti madárnak és más vadon élő állatnak is táplálékot ad ez a környezet. Ugyanakkor ezek mikroszkopikus élőlények a víz minőségét is szabályozzák, amely elősegíti a magasabb minőségű só létrejöttét.
