Újra működik a világ legöregebb digitális számítógépe: a két és fél tonnát nyomó, 61 esztendős brit óriást évekig szerelték a szakemberek, hogy évtizedek múltával ismét üzembe helyezhessék az informatika történelmének fontos mérföldkövét.
A Harwell Dekatron, amelyet Witch (Wolverhampton Instrument for Teaching Computing from Harwell) néven is emlegetnek, tízezer mozgó alkatrészből áll, és szolgálati ideje alatt olykor heti nyolcvan órát is dolgozott megállás nélkül. A számítógép-matuzsálemet csapatnyi önkéntes szerelte össze a buckinghamshire-i Számítástechnikai Nemzeti Múzeum kurátoraként tevékenykedő Kevin Murrell irányításával. A reneszánszát élő gépóriást az intézményben kereshetik fel az érdeklődők.
A Harwellt 1949-ben tervezték, és 1951-ben állt szolgálatba. A gépet az Oxford megyei Harwellben található atomenergiai kutatóintézet, az Atomic Energy Research Establishment három mérnöke építette, és ebben a létesítményben is használták. A gép matematikai kalkulációkat végzett, és miután beüzemelték, hat-tíz ember munkáját végezte el hét éven keresztül. A Harwell hivatalosan atomelméleti kutatásokban és atomerőművek fejlesztésében segített, de eközben természetesen a nukleáris fegyverkezési programhoz is köze volt. A gépnek akár tíz másodpercbe is telt két szám összeszorzása, de mégis hasznos és megbecsült tagja volt a kutatócsoportnak.Alig hat évvel később, 1957-ben azonban már elavultnak számított az újabb számítógépekhez képest, ezért a ma már Wolverhampton-i Egyetem néven működő felsőoktatási intézménynek ajándékozták, ahol programozás oktatásra használták, és ráaggatták a Witch (Boszorkány) becenevet. A számítógépet 1973-ban a birminghami Tudományos és Ipari Múzeumnak adományozták, ahol 24 éven át látogathatták az érdeklődők, mígnem az intézmény végleg bezárta kapuit, és a masinát szétszerelve elraktározták. Kevin Murrell is a birminghami múzeumban találkozott először a gépóriással, még az 1970-es években. A tinédzser fiú azonnal beleszeretett, ám a múzeum bezárása után a számítógép eltűnt a nyilvánosság szeme elől. "Négy évvel ezelőtt éppen fényképek után kutattam egy raktárközpontban, amikor megakadt a szemem a számítógép irányító paneljén" - mondta Murrell. Három évvel később a Witch ismét régi fényében ragyogott. A gépet nagyrészt eredeti alkatrészeinek - köztük 480 relének és 828 dekatroncsőnek - a felhasználásával szerelték össze.
Nem a Harwell az első brit számítógép, korábban volt néhány elődje a szigetországban, például az Ace, az 1949-ben beindított EDSAC vagy az egy évvel korábban munkába állt manchesteri SSEM (becenevén Baby). A 2,4 méterszer 5 méteres Harwell azonban modernebb gép volt, olyan jellemzőkkel, amik már a mai számítógépekre is emlékeztetnek.A relékkel működő számítógép memóriája kilencszáz dekatronból, azaz villamos impulzusok tízes alapú számlálására használatos elektronsugárcsőből állt. Minden dekatron egy digitet tárolt, hasonlóan a modern számítógépek RAM-jaihoz. Az inputot és a műveleteket vezérlő programokat papír őrizte. A Harwellhez hasonló gépeket a megjelenésük utáni évtizedekben a tranzisztoralapú számítógépek szorították ki.
