Negyven éve, 1972 decemberében indult hódító útjára a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat, amelyből aztán tizenöt évvel később készült el az utolsó rész. A széria írója, Bálint Ágnes két valódi kutyáról mintázta a címszereplőt, a főcímdalt fusiban vették fel, az aláfestő zenét szolgáltató orgona pedig a budaörsi templomba került - összeszedtünk néhány érdekességet a produkcióról.
Annak idején afféle előkarácsonyi ajándékként, 1972. december 23-án került képernyőre a Frakk, a macskák réme első része, természetesen a friss magyar animációs sorozatokat megillető műsorsávban, a Cicavízió szombati adásában. A nyitó részt még tizenkét másik követte, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal további három évad készült 1987-ig - a közmédia ráadásul mind a mai napig rendszeresen ismétli a sorozatot, jelenleg is megy például az M2-n.
A történetet ma már mindenki ismeri: egy nyugdíjas házaspár, Irma néni és Károly bácsi két lusta és szemtelen macskával, Lukréciával és Szerénkével él egy házban, mígnem Károly bácsi megelégeli, hogy az egyik cica folyamatosan a kedvenc karosszékére pályázik. Ekkor kerül a képbe Frakk, a magyar vizsla, aki - a sorozat címének megfelelően - valóban a macskák rémévé válik, folyamatosan azon dolgozik, hogy megnevelje a túlságosan is elszemtelenedett jószágokat.
A történet és a figurák Bálint Ágnes fejéből pattantak ki, aki nemcsak rengeteg mesekönyvet szerzett, de számos klasszikus rajzfilmsorozaton is dolgozott: forgatókönyvíróként ő jegyezte például a Mi újság a Futrinka utcában?-t, valamint a Kukori és Kotkodá-t, dramaturgként pedig olyan szériákban működött közre, mint a Mirr-Murr, a kandúr, a Mekk mester, a Kockásfülű nyúl, a Vízipók-csodapók vagy a Pom-Pom meséi.
Frakk egyik mintája egy azonos nevű vizsla volt, amelyről Bálint Ágnesnek az édesanyja mesélt, az állat ugyanis ott lakott a szomszédjukban, de gyakran átszökött hozzájuk, és hasonló csínyeket követett el, mint későbbi, rajzolt névrokona. Frakk közvetlen ihletője azonban egy másik vizsla volt, amely veje, dr. Sárvári András révén került az írónő otthonába. Sárvári az orvosi egyetemen figyelt fel a kutyára, amelyet a sintértelepről hoztak be, és állatkísérleteket szándékoztak végezni rajta. Azonban annyira megtetszett neki a vizsla, hogy inkább megvette, és hazavitte - a család macskáinak legnagyobb bánatára, az igazi Frakk ugyanis éppúgy előszeretettel kergette meg lakótársait.
