A frissítő nedű emberi fogyasztásra is alkalmas, de valószínűleg nem fenyegeti a régi nagy márkák forgalmát, négyszer annyiba kerül, mint például a Heineken.
A kutya jó ötlet Gerrie Berendsen fejéből pattant ki, akinek állateledel boltja van Zelhemben, s természetesen maga is több négylábú gazdája. Gerrie és barátai évente legalább egyszer kutyáikkal együtt kiruccannak Ausztriába egy kis vadászatra. A nap végén szokás szerint kiülnek a vadászház teraszára és jóféle sörök mellett kilazulnak, megbeszélik a nap legizgalmasabb eseményeit. Kutyáik természetesen ott hevernek a lábuk mellett, s bár oroszlánrészük volt a zsákmány becserkészésben, a közös kaland leöblítésének öröméből - érdemtelenül – kimaradnak. Ez volt az a felismerés, amelyből a kutyasör gondolata kivirágzott.
Berensen a zelhemi kisüzem, a Schelde sörfőzde tulajdonosát bízta meg az ötlet kivitelezésével, akinek vadonatúj terméke rövid idő alatt osztatlan népszerűségre tett szert a fogyasztók körében. A visszajelzések szerint a négylábú ügyfelek boldog farkcsóválással köszönik meg, ha gazdájuk közös sörözgetésre invitálja őket.
Amerika egyébként ezzel is megelőzte az óvilágbelieket: ott már rég bevezetett márka a "Happy Tail Ale", amely az újvilágbeli négylábúak körében aratott osztatlan sikert.